A Historia Regum Britanniae (Britannia királyainak története), mely 1136-ban íródott egy bizonyos Geoffrey of Monmouth nevű középkori angol krónikás által, határozottan említ egy bizonyos Arthur királyt (sőt hosszan emlékezik meg hőstetteiről a Krisztus után 500 körüli időszakban). Ugyanakkor a modern-kori Nyugat-európai történészek közössége egyöntetűen megbízhatatlannak találja az említett legenda-gyűjteményt. Ennek dacára napjainkig tartja magát az általános vélekedés, hogy igenis létezett a britek első nagy királya és egyesítette a betolakodó szászokkal szemben az ősi kelta és brit törzseket. Fővárost alapított Camelotban és meghódoltatta a skótokat, íreket, gallokat, dánokat és norvégokat. Ő volt a brit történelem első igazi nagy hőse.

Arthur király ábrázolása. Forrás: britannica.com

Ami a legenda történelmi időszakát illeti: III.Valentinianus Nyugat-római és II. Theodosius kelet-római császárok idejében járunk a 400 és 450 közötti években, amikor a hajdan óriási Római Birodalom már kettészakadt és nyugati részeit a teljes széthullás fenyegeti. Germán törzsek támadják és hunok rohamozzák, így az uralkodók a távoli provinciák feladása mellett döntenek. A nyugati és keleti vezetők is elrendelik a Brit szigetek elhagyását a római helyőrségek számára, így 410 és 490 között Angliából távoznak a római katonák. A szigeteken apróbb brit-kelta királyságok jönnek létre, melyeket a kontinens felől szászok, északról pedig piktek és skótok fenyegetnek.

Ebben a válságos időben bukkan fel egy tehetséges, életerős és harcokban megedződött brit fiatalember, bizonyos Arthus (Arthur), aki korábban a római légiókban szolgált és szerzett tiszti rendfokozatot magának. Később Arthur a rómaiak távozását követően leszerelt és aggódva figyelte népe fenyegetett helyzetét. A brit királyok azonban összefogást sürgetnek  a betolakodó népek ellen és egy közös hadsereg felállításáról döntenek, melynek élére a harcokban tapasztalatot szerzett Arthurt helyezik.

Forrás: LINK

Ezen a ponton válik ketté legenda és valóság: a legendák szerint ugyanis Arthur dicső csaták egész sorát vívja, mígnem sikeresen kiűzi a szászokat és megalapítja saját királyságát Arthur királyként (valamikor 500 vagy 520 körül). Az élettörténetéről írt monda érdekes legendává lett. Ám a történészek nem találják nyomát 500 és 520 között egy Arthur néven uralkodó királynak vagy bármely más olyan személynek aki egyesítette volna akkoriban a briteket és kiűzte volna onnan a szászokat. A valóságban a szászok sikerrel telepedtek le a Brit szigeteken és a későbbiekben a britekkel összeolvadva alakították Anglia további történelmét.

Ami Arthurt illeti: ha létezett is, egyszerű hadvezérként küzdhetett akkoriban (vélhetően tényleg a betolakodó szászok ellen) ám a sikerre éhező angol történetírás olyan ősi hagyományt "követelt" mely példát állíthatott a későbbi korok angol lovagjai számára és ennek éppen megfelelt Arthur alakja. Így lett karakteréből legendák hőse, az a személy, aki összekötötte az ősi római időket a középkori angol királyságokkal. [Arthur király legendája]Felhasznált anyagok:

• Bogdanov Edit: Arthur király legendája - A történelem nagy rejtélyei. Kossuth Kiadó, 2014.
• Szántó György Tibor: Anglia története. Akkord Kiadó, 2004.