Zűrzavaros időkben, kerek 50 esztendőn keresztül ült a Magyar Királyság trónján Luxemburgi Zsigmond 1387 és 1437 között, mely idő alatt más címeket is birtokolt (különböző évektől kezdődően), így volt német király (1411-től), cseh király (1419-től) és Német-római császár is (1433-tól).

A kép forrása: regiritka.oszk.hu

Zsigmond trónra kerülése a Magyar Királyságban éppen a bárói ligák harca közepette történt, hiszen Nagy Lajos fiú utód nélkül tért a másvilágra, ami néhány évnyi zűrzavart okozott az országban. Nagy Lajost 1382-ben idősebbik lánya Anjou Mária követte a trónon (jogi fiúsítást követően), ám a ligák szabályos háborút vívtak azért, hogy kinek a jelöltje vehesse őt el feleségül. (Hiszen Mária leendő férje valódi uralkodóként léphetett fel Magyar-honban.) Először a Garai - Cillei liga jelöltje, Luxemburgi Zsigmond neve merült fel. Zsigmond Magyarországra is érkezett, majd 1385 november 1-én elvette Máriát, így biztosítva uralmát. Csakhogy közben a Horváti liga jelöltje Durazzói Anjou Károly (Kis Károly) is trónkövetelő lett, lemondásra kényszerítette Máriát és 1385 december 31-én magyar királlyá koronáztatta magát. Uralma nem tartott sokáig: Erzsébet és Garai nádor összeesküvést szőttek ellene és meggyilkoltatták. Válaszul a Horváti liga által birtokolt délvidék fellázadt és az odaérkező Erzsébetet illetve Máriát jelöltjük megöléséért elfogták. A fogságban meghalt az anyakirályné (Mária szeme láttára fojtották meg)

Közben Zsigmond társuralkodóvá lett (1387 március 31-én) és gondoskodott felesége kiszabadításáról (a velencei flotta mentette ki Máriát a Horvátiak börtönéből). A királyi pár, Mária és Zsigmond 1395-ig közösen uralkodtak, ám Mária halála után Zsigmond egyedüli uralma már ellenérzéseket szült egyes bárói csoportokban. A Kanizsai Liga 1401-ben az esztergomi érsek (Kanizsai János) vezetésével fellázadt Zsigmond ellen és Budán elfogták a királyt. Válaszul Garai Miklós nádor közbelépett, kiszabadította Zsigmondot és saját várába vitette (Siklósra), látszólag védelmezve őt, ám valójában alkura kényszerítette: csak akkor engedi el és hagyja uralkodni Magyarországon, ha elfogadja, hogy a Garai - Cillei ligával közösen kormányoz és ennek megpecsételéseként elveszi feleségül Cillei Borbálát (Mária 1396-ban halt meg). Az alku működött: Zsigmond még 1401-ben eljegyezte Borbálát (házasságra 1405-ben léptek). Később az ebből a frigyből született Erzsébet férjeként kerül majd az első Habsburg a magyar trónra (II. Albert) 1437-ben (Zsigmond halála után).

Zsigmond császárrá koronázása. Reliefkép Szent Péter templomának érckapuján Rómában. Forrás: Arcanum

Zsigmond az 1401-es alkut követően a ligákkal kiegyezve, a Garaiak és Cilleiek támogatásával állt Magyarország élén. Létrehozta a Sárkány Lovagrendet hívei és kegyencei számára, majd megerősítette saját, királyi hadát a telekkatonaság újbóli bevezetésével. Ez alapján minden nemes köteles volt jobbágytelkei után egy felfegyverzett lovaskatonát adni a király hadába. Bevezette a tetszvényjogot is (placetum regium), mely királyi jóváhagyáshoz kötötte a főpapok kinevezését és beiktatását. Fontosak voltak 1405-ös városi decrétumai, melyek jelentős kiváltságokat adtak a magyar városoknak (pl saját bíróik hatáskörét és önrendelkezésüket illetően) és egy időre elhárította a parasztfelkelések veszélyét is, amikor némi egyezkedést és engedmény-biztosítást követően (Kolozsmonostori egyezmény) leverte a Budai Nagy Antal vezette parasztfelkelést. A súlyos harcok Erdélyt érintették leginkább, így az 1437-es Kápolnai Unió rendezte a tartomány jövőbeni státuszát is: Erdélyben az ügyek intézésében a mindenkori magyar király mellett a három kiváltságos nemzet: a székely, magyar és szász lett csak illetékes.

Zsigmond külpolitikáját illetően is történelmünk kulcsfigurája lett: a török fenyegetéssel szemben (mely Nagy Lajos korától a Balkánon alakult ki) előbb az ütközőállamok rendszerét hozta létre (hűséges államokból illetve bánságokból, majd elrendelte egy erős déli végvári vonal kiépítését is, a Havasalföldi határtól egészen az Adriáig.

A kép forrása: mohacs-csata.hu

A vonal 126 éven keresztül (1400-tól 1526-ig a mohácsi vészig) védelmezte a Magyar Királyságot a törökökkel szemben. Bár az 1396-os támadó hadjárata Nikápolynál kudarccal végződött (a francia lovagok engedetlensége miatt), az oszmánok nem tudták kihasználni győzelmüket. Ennek oka a váratlanul felbukkanó és őket hátba-támadó ázsiai mongol sereg volt (Timur Lenk vezetésével) mely romba döntötte a Török Birodalom városait.

Végül kiemelésre méltó, hogy Luxemburgi Zsigmond német-római császárként is jelentős szerepet töltött be Európa történelmében. Először is felszámolta a nyugati egyházszakadást és elérte hogy a sok viszály után végre újra egyetlen hivatalos pápa legyen (mégpedig Rómában), másrészt leszámolt a huszitizmussal és leverte a cseh husziták mozgalmát. (Husz János cseh prédikátor követői a katolikus egyház megújítását és egy új vallási irányzat megteremtését akarták elérni a birodalmi egyház és a császárság meggyengítése árán illetve Csehország függetlenedésének kiharcolásával.)

Zsigmond fél évszázados uralma megerősítette a középkor Magyar Királyságot, újabb jogokhoz juttatta a városokat és a magyarországi polgárságot, megteremtette a törökkel szembeni hatékony védekezés eszközeit (déli végvárakat, ütközőállamokat) és egy vallási kérdésekben kiegyensúlyozottabb Európát hagyott örökül utódaira.

[Törpe minoritas]